Carassy Emlessen

Alap adatok:
Becenév: Cassy
Kor: 150 éves 19nek nézek ki
Születési hely, idő: 1861.04.19 Mystic Falls
Faj: Vámpír
Foglalkozás: Énekesnő

Család:
Apa: Bauer Emlessen vámpír már nagyon öreg 800 éves kapcsolatom vele nagyon jó.
Anya: Helena Emlessen vámpír ő is igen öreg 750 éves a kapcsolatom vele is kivalló.
Testvér(ek): -
Egyéb hozzátartozók: -
Háziállat(ok): -

Jellem:
Elég önfejű lány vagyok a parancsolgatást sosem tűrtem. Foglalkozásom végett imádom a zenét és a vele kapcsolatos dolgokat. Hirtelen haragú vagyok, de tudom magamat kontrollálni. A vért persze úgy szintén imádom. Nem hiába vámpír vagyok. Nehezen megbocsájtó vagyok, ha valaki megsért, arra elég sokáig haragszom. Általában kedves és barátságos vagyok mindezt csak addig, míg meg nem sértenek akkor elég lenéző és undok tudok lenni. Egy igazi vérszomjas lény. Mindezt csakis akkor, ha megbántanak és dühös vagyok, a személyre egyébként rugalmas lány vagyok, aki mindenkivel szóba áll. Egyszer talán ezért halok meg. Virgonc vagyok nem maradok sohasem egy helyben.

Személyleírás:
Hosszú szőke göndör hajam van. Hófehér bőröm és kék szemem. Alkatom karcsú és nőies ott domborodik, ahol kell. Általában harmonikusan öltözködöm, tehát mindenem megy mindenhez. Kis törvényszegű bár csak a kisebbeket szegem meg.

Előtörténet:
1861-ben születtem meg egy tavaszi napon Mystic Falls-ban. Szüleim is már itt születtek, meg ami azt illeti. Apám elég sokáig nem akart gyermeket, ahogyan anyám sem. Mire pedig végre elszánták magukat a gyermekvállalásnál akkor már idősebbek voltak és még egy gyermeket már nem akartak bevállalni. Így én vagyok az első és egyben az egyetlen gyermekük. Kicsiként, míg meg nem tanultam járni olyan nyugodt baba voltam, hogy minden rokonunk imádott hozzánk átjönni és nézni hogyan alszom, és milyen édesen veszem a levegőt. Mind egytől egyik mondogatták, hogy, jaj de aranyos baba és satöbbi ezt anyám mesélte mikor már ötven éves voltam. A nagy imádat és az, hogy milyen kis aranyos, kedves baba vagyok, aki olyan jó mintha az angyal hozta volna nem tartott sokáig. Mikor meg tanultam járni, menni mindig átmentem a szomszédokhoz illetve a mamámé k-hoz kik szintén a szomszédunkban laktak. Körbe mászkáltam az egész házat kicsiként könnyen bejutottam a kutya és macska ajtókon. Amikor pedig bent voltam mindent szétdobáltam. Ruhákat, edényeket, mindent, ami a kezembe akadt azt dobáltam szana szét. Persze most már csak akkor jöttek át hozzánk a szomszédok és rokonok, hogyha visszahoztak a házukból. Egy csapásra megváltozott rólam a véleményük. Rossznak tartottak virgoncnak, aki nem tud egy helyben maradni a fenekén. Mindig a szüleimmel vitáztak. Ezt is csak akkor mesélte el az anyám mikor már nagyobb voltam. Én csak mosolyogtam ezeken a dolgokon, amiket kicsiként tettem és még a mai napig a fülemben hallom a szomszédok a rokonok és a szüleim szavait, mondatait. Cassy Cassy légy már jó kislány csak egy kicsit maradj, nyugton a fenekeden játssz egy kicsit valamivel. Persze én akkor is és most is nem hallgatok senkire. Hiába mondták nekem, hogy ne már csak azért is mert nem lehetett mert nem szabadott volna én akkor is megtettem. Viszont más is történt velem ugyanennyi éves voltam ötven körül. Az anyám újra a múltat mesélte nekem, hogy milyen voltam újszülöttként és milyen voltam mikor már tudtam járni. Épp a nappaliban mesélte nekem mikor láttam az apámat kissé furcsán nézett rám. Majd elhívott magával azt hittem azért hív el mert le akar szidni valami olyanért amit nem kellett volna megtennem. Ugyanis ez gyakran megtörtént én olyat tettem amit nem szabad apám meg szépen lehordott érte. Most is ezt gondoltam ezért hívott el magával meglepetésemre nem ezért. Hanem kezembe adott egy tőrt és megtanított harcolni. Kivitt az erdőbe, hogy gyorsan tudjak mozogni akár ott is. Együtt mentünk el vért inni és vadászni is így ez a képességem is mára már igen kifejlett lett. Anyámnak pedig minden problémámat elmondhattam és tőle a konyhában tanultam el a dolgokat. Így a főzés is kivalló képen megy. Még most is a szüleimmel élek együtt akik rám íratták a házat hiszen nagyon idősek már nem sok évük van hátra. Mivel itt születtem Mystic Falls-ban elég jól ismerem a helyet. Bár még mindig van olyan hely elég sok is ahol még nem jártam ezeket fel fogom kutatni mint ahogyan régebben sem mikor kicsi voltam most sem mikor nagy vagyok nem fogok egy helyben maradni.
Példajáték:
Nem rég tanultam meg járni pár lépés tettem csak és leültem a fenekemre mert elfáradtak a lábaim. Az anyám a földön hagyott engem a játékokkal persze amíg ő el nem ment és ügyelő szemeit le nem vette rólam én mint egy kis angyal játszottam a babámmal. Viszont ahogy elment és levette rólam a vigyázó szemeit elindultam négykézláb. Átmentem a nappalin majd az előtéren. Szerencsémre az ajtónk résnyire nyitva volt így kezemet felemeltem az ajtóra tettem és meglöktem. Kimentem a kerten át a szomszéd kertjéig. Ott az ajtón volt egy kutya bejárat* Felmagasodtam ugyanúgy belöktem mint a bejárati ajtót és végül bemásztam a fenekemre huppantam. Vigyorogtam nevettem és tapsoltam saját magamnak, hogy a kis akcióm sikerrel járt a szomszédban vagyok. A házukban újra elindultam a szobáig ahol épp nem volt senki nappal ki lenne a hálószobában az nagyon ritka. Inkább a nappaliban vannak konyha stb. A szobában kinyitottam az alsó szekrényeket és a ruhákat szana szét dobáltam. Hangra lettem figyelmes a szomszéd asszony bejött a hálóba és kiáltozni kezdett a férjének: héé Max ez a lány megint itt van. Kiabálta neki én pedig újra a popsimra ültem vigyorogtam és tapsoltam magamnak nevetve, hogy én milyen ügyes vagyok kihoztam a sodrából újra ezt a nénit.