Forbes Lakás

~ Na tessék. Már csak ez hiányzott nekem. Most mikor végre egyenesbe került az életem, jött az a valaki, aki teljesen olyan volt mint Elena és egy szörnyeteget csinált belőlem. Mindig is tudtam, hogy valami nem lehet tiszta ebben a városban, de azt sosem gondoltam volna, hogy ekkora nagy szívás itt élni az életed. Tele van furcsábbnál furcsább lényekkel ez a flúgos városka és még akkor meg kell tudnom, hogy a barátaim lényegében így az ellenségeimmé változnak. Na nem. Ezt már végképp nem hagyhatom. Csak ne lennék ennyire...ilyen átkozottul éhes mostanában mindig. Ha nem tudnám, hogy a halottak nem híznak, akkor már kezdenék parázni attól, hogy el fogok hízni. Bár igazából, most az lenne a legkisebb problémám. Most azt kellene kitalálnom, hogy mit mondjak Matt-nek és az anyámnak, hogy miért ne teszem ki a lábam a házból egész nap. De valami nagyon hihető story-t kell kitalálnom, mert egyikőjük sem hülye, úgyhogy nagyon hamar rá fognak jönni mi is a szitu. De talán ha felhívnám Elenát akkor, akkor talán.... Bár Ő is hazudott nekem ugyan úgy mint a többiek. szóval lehet, hogy ne lenne jó ötlet. Esetleg meglátogathatnám az én kedves is Damon barátat. Úgy is lenne vele mit megbeszélnem. ~ Úgyhogy fel is pattantam az ágyamról és mivel este van így nyugodt lelkiismerettel elindulhatok a látogatásra. Ezért odaléptem a nyitott gardrób ajtóm elé és kivettem valami ruhát magamnak. Lehetséges, hogy csak véletlenül szedtem össze ezt a párosítást, de valahogy a stílusomtól eltérő összeállítás kerekedett ki belőle, de igazából tetszett. ~ Lehet, hogy itt az ideje a stílusváltásnak! ~ mondtam magamban miközben leszaladtam a lépcsőn. Alig hogy elértem az utolsó lépcsőfokot már ki is nyitottam a számat.
- Elmentem anyu, majd jövök! - mondtam és már kint is voltam.
~ Na akkor indulás. Legyünk ezen a beszélgetésen minél hamarabb túl. ~ gondoltam és mire feleszméltem már a hatalmas Salvatore panzió felé hajtottam az autómmal.
- Nagyon ajánlom, hogy legyen otthon valaki. - mondtam hangosan
A következő pillanatban már meg is érkeztem a termetes épület felhajtójára, ahol szépen le is állítottam a motort és a következő dolog amire emlékszem az nem más mint, hogy éppen a bejárati ajtónál állok és a csengőt ostromlom.