Alap adatok:Becenév: Line, Carol, Caroline, Caro
Kor: 17
Születési hely, idő: Mystic Falls, 1994.Május 13
Faj: Vámpír
Foglalkozás: Tanulok a Mystic Falls High School-ban
Család:Apa:-
Anya: Liz Forbes, él, nem a legtökéletesebb de lehetne rosszabb is
Testvér(ek): -
Egyéb hozzátartozók: -
Háziállat(ok): -
Jellem:Aranyos külsőm, egy igazán kedves, szeretni való lányt takar. Egyszerűen nem lehet nem szeretni! Viszont, túlbuzgóságom másokat idegesíthet, de még ha így is lenne se akarnám elismerni. Minden lében kanál vagyok, nem szeretek kimaradni semmiből, főleg ha szervezkedésről van szó. Suliban nagyon sok ünnepséget, eseményt én szervezek, mind e mellet tanulmányaim is kitűnőek. Mindenből kihozom a maximumot, számomra fontos mások véleménye, s igyekszem mindenkinek megfelelni. Modorommal soha nem volt gondom, kedves vagyok és megértő, akár kivel szemben. De ha elkap az öt perc, igazi kis hárpia tudok lenni. Szeretek versengeni, főleg Elenával, mivel vetélytársnak tekintem, annak ellenére, hogy a legjobb barátnőm. Én akarok lenni a legjobb, legokosabb, legszebb és a legkedvesebb. Nagyon igyekszem a tökéletességre, nem érdekel ezzel kit bántok meg. Barátaim számíthatnak rám bármikor, bármiben. Nem vagyok az a csendes típus, sokszor többet beszélek a kelleténél... Szeretek flörtölgetni is, új barátokat szerezni. Alapjába véve vidám személyiségnek tartom magam. Néha nem tudom tartani a számat, és olyan dolgokat fecsegek ki, amit nem szabadna. Naivitásom nem ismer határt. Könnyedén belehet csapni, félre lehet vezetni, anélkül hogy rájönnék. Sokan ezt szeretik is kihasználni, mivel egy buta szőke libának tartanak. Sajnos, valóban én vagyok a buta szőke nő megtestesítője, bármennyire is akarnám tagadni! Olykor hiú vagyok és büszke, kissé talán önimádó.
Személyleírás:Búza szőke hajam hullámokban omlik keskeny, nőies vállamra. Nem vagyok olyan magas, mondjuk inkább átlagosnak mondanám magasságom. Karcsú vagyok és mindig divatos igyekszem lenni. Szeretek öltözködni, csinos ruhákban járni, mivel nagyon adok a külsőmre. Arcomnak minden vonala tökéletes, akár egy porcelán babának. Hát, nem hiába néz meg annyi fiú. Szemeim igézően kékek, és nagyok . Nagyon vonzónak érzem magam. Bőröm világos szinte már fehér. Ajkaim cseresznye vörösek, mosolyom soha nem fagy le arcomról, legyen bármilyen kedvem is. Sokan azt mondják hogy a személyiségem határtalan és sosem tudni ki áll velük szemben, mert ha kell ártatlan, védtelen kislány, olykor komoly felnőtt, hol pedig igazi végzet asszonyává változok...és ami a legfontosabb...sohasem tudhatod épp melyik lánnyal állsz szemben...
Előtörténet:Nem is tudom hogyan kezdjek hozzá. Talán az lesz a legjobb ha mindent a legeslegelején kezdek el. Úgyhogy jól figyelj, nehogy lemaradj valamiről.
Minden 1994. 05.13-án azaz 17 évvel ezelőtt kezdődött amikor megszülettem a rejtélyes Mystic Falls nevű kisvároskában. Az anyám nem más mint ennek a városnak a nagy tiszteletben álló sheriffje. Mindig úgy neveltek a szüleim, hogy kedves és aranyos legyek, aztán az apám elhagyott minket és innentől kezdve az anyámmal való kapcsolatom is egy nagy romhalmaz lett. De nem hiába mondják, hogy az ember a legjobb barátaira mindig számíthat, mert ez nálam is így történt. Elena, Bonnie és én már, már testvérként tekintünk egymás. Olyanok vagyunk mint a Három Muskétás csak nőként, ami valljuk be nem is rossz. De a viccet félretéve, tényleg csak rájuk számíthatok. Igaz, hogy én vagyok az egyik legcsinosabb lány a suliban még sincs barátom, de nyugi ez a későbbiekben majd megváltozik. Pedig mindent megteszek érte amit csak kell. Okos vagyok, szép vagyok és még kedves is. Olyan sokat kérek azzal, hogy valaki igazándiból szeressen?
Egyik nap azonban amikor Elena is visszatért a szörnyű gyászolásból, megjelent egy nagyon, de nagyon helyes srác is. Mint azt utóbb kiderítettem Stefan Salvatore-nak hívják és most költözött ide a nagybátyjához a Salvatore panzióba. Nem semmi pasas azt meg kell hagyni, de Ő is mindjárt a kis Elenába habarodik bele, mint majdnem mindenki. Ezért is egy kicsit irigy vagyok rá, de nehogy eláruljátok neki, mert még a végén megharagszik. Na szóval, ahogy teltek a napok és a Stefan + Elena dolog egyre jobban kezdett kibontakozni én legalább annyira kezdtem furán érezni magam. DE hála istennek nem kellett sokat várnom a csodára, ugyanis azon az ominózus estén megismertem valakit. Egy férfit ki sokban különbözött az itteni srácoktól és akiről később kiderült, hogy Stefan nagy és okos bátyókája, Damon Salvatore.
Nem mindennapi fickó, egy igazi egyéniség. Sőt ami még furcsább vele kapcsolatban, hogy a félelem és a vágy egyszerre van jelen amikor a közelemben van, de az is lehet hogy ez csak az én hülye képzelgésem. Sok őrült dologra rátudja venni az embert még olyanra is amit igazából meg sem akarsz csinálni, de hogy miként csinálj azt ne is kérdezd, mert fogalmam sincs. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy annyi fura dolog történik ebben a kis városkában mióta ezek ketten felbukkantak, hogy az már rémisztő. De egyik este, egy kicsit becsiccsentettem és hát úgy alakultak a dolgok, hogy az irtó helyes Matt Donoven hazafuvarozott és úgy alakult, hogy nálam töltötte az éjszakát. Na de még mielőtt valami rosszra gondolnátok, nem történt semmi, csak és kizárólag aludtunk, de úgy alakultak a dolgaim, hogy onnantól kezdve erős érzelmeim támadtak az egyik legjobb barátnőm volt barátja iránt. De valljuk be őszintén eléggé zűrös nőszemély vagyok, sőt néha kimondottan egy hisztérikára hasonlítok, na de akkor is. Ez a rész minden lányban ott van, csak úgy látszik én valahogy többet kaptam ezekből. Szóval azon sem kell csodálkozni, hogy az elején Matt nem igazán rajongott az ötletért hogy összejöjjön velem, de aztán mégis csak beadta a derekát és így végre volt valakim aki legalább annyira szeretett mint én őt. De valahogy Elena mindig belibben a képbe ami egyre jobban zavar, de Matt mégis rádöbbentett arra hogy ami köztük volt, az már elmúlt és nem is fog visszatérni. Végül egy olyan dolog történt amit semmi pénzért nem vállalnék be ismét. Ugyanis én találtam meg Matt húgának Vikinek a holtestét, ami nem igazán tett jót a kapcsolatunknak, pedig én mindig próbálkozom a legjobbat kihozni önmagamból. Ezért is lehetséges az, hogy megválasztottak Miss Mystic Falls-nak. Aminek hála ha több időre nem is de ez kerek napig én lehettem ennek a kis városkának a középpontja lehettem. igaz, hogy nem sokáig mert mint mindig most is furcsábbnál furcsább dolgok történtek, egészen addig amíg ki nem kötöttem a Mystic Falls-i korházban. Az hogy innentől kezdve hogyan alakul z életem? Hát az legyen a jövő zenéje, de remélem, hogy nem fog velem kiszúrni nagyon a sors.
Példajáték:„/Sokat törtem rajta azt a csinos kis kobakomat, hogy egyáltalán elmenjek e arra a buta bálra, de végül is ott lesz Klaus. Ha másért legalább az Ő kedvéért elmegyek. Úgyhogy alig hogy betettem a lában ebbe a „csinos” is városkába, máris azon kezdtem el morfondírozni, hogy hogyan is kellene csinálnom a meglepi dolgot. Talán először is kell egy csini ruha és egy maszk, ha ezek megvannak akkor innentől kezdve már csak az apró részletek maradnak.
Miután végre mindent elintéztem és meglett a ruhám és a maszkom is, jöhettek az apróságok. Haj és smink meg a többi nőcis dolog aztán még a meglepi is ott van. Az a fő, hogy mindenki meglepődjön. A meglepetés ereje a legnagyobb. Legalább is a Nagy öregek ezt állítják. De, hogy ebből mi az igaz, na az majd ma kiderül. Az ember el sem hinné, hogy mi minden történhet egy ilyen helyen, pláne ha még azt is tudnák, hogy a legrosszabb rémálmuk is itt van az ő szeretett kis városkájukban, pedig így van. na mivel most már minden készen állt arra hogy hivatalosan is bedobjam magam a nagyközönség elé, így még az utolsó simítások után, hívtam egy taxit és elindultam életem legizgalmasabb kalandjához vezető úton. /
- Lockwood polgármester házához, legyen szíves. – mondtam mosolyogva a taxisnak. Majd mikor végre odaértünk, kifizettem a fuvart és elindultam az álarcosbálra.
/ Szó se róla ezek a Lockwoodék tudják hogyan kell egy igazi party-t adni. Volt itt minden. A tömegbe beolvadni próbáló biztonsági őrtől kezdve, a csokiba mártott földiepren keresztül minden ami csak kell egy ilyen jellegű eseményre. De ha tudnák amit én, akkor nem biztos, hogy ilyen nyugodtan mulatoznának, mint így. A zene sem volt olyan rossz, sőt talán még hangulatba is hozott volna ha nem éppen azon filozofálok, hogy hol is lehet Klaus. Bár mondjuk az is lehet, hogy csak azt a Katherinet kell megkeresnem és akkor egy-kettőre Ő is meglesz. Na mindegy nézzünk azért szét egy kicsit./
- Azt hiszem ezt el is veszem. – mondtam mosolyogva ahogy elettem egy helyes pincér srác tálcájáról az utolsó darab teli pezsgőspoharat, majd ismét útra keltem.
/Így már nem is telt olyan sok időbe amíg rábukkantam. éppen beszélgetett az egyik Hasonmással, hogy melyikkel azt pontosan nem tudom, de lenne rá egy fogadásom, hogy Katherinel na meg még egy pasassal és egy .. ~ Várjunk csak, ez lehetséges?? Bár miért is ne lehetne igaz. Egy kis boszi, hmm… Tudja ez a pasi, hogy kikkel kell szóba állni. ~ mosolyogtam el a saját eszmefuttatásomon majd szépen elindultam feléjük./ ”
Ruby J. Wilson
Az oldal ahonnét a szerepjátékpéldám származik! 
