Mistyc Grill

Katherine Pierce

*Üzenetet hagytam Elenának, hogy itt találkozzunk. Csak remélem, hogy el is olvasta már. Hát ha nem, akkor így jártam. Majd várok kicsit, aztán ha nem jön, akkor én is lelépek innen. Persze könnyebb lenne csak úgy odamenni, de az már néha kezd unalmassá válni.
A hely tömve volt dél révén, de nem zavart, mivel pont el tudtam csípni egy üres asztalt. Odaballagtam az asztalhoz és leültem. Hátra dőltem és felkészültem arra, hogy várok egy darabig.*

/Bocsi a rövidség miatt, de kezdő reagban nem vagyok jó./

Stefan Salvatore

A mai elég unalmas napnak ígérkezett, nem tudtam magammal mit kezdeni. Reggel elmentem vadászni, de aztán igazából semmit különös nem történt. Úgy döntöttem hát, hogy bemegyek a Grillbe és megnézem, hogy van e ott valaki. Bementem és kikértem egy narancslevet és mikor megfogtam az italom hátrafordultam és megpillantottam Stefant magányosan üldögélni egy asztalnál. Mivel a hajm ma ki volt vasalva még a szokottnál is jobban hasonlítottam hasonmásomra, az átkozott kis Elenára, így úgy döntöttem, hogy játszok egy kicsit az én drága Stefanommal. ODamentem hát az asztalához kedvesen rámosolyogtam és így szóltam hozzá:


-Talán csak nem engem vársz?-kérdeztem és csókot nyomtam a szájára.

Látszólag megkönnyebült, mikor meglátott és viszonoztam csókomat. Kiváncsi voltam, hogy mikor jön rá, hogy én nem az ő drága kis szentje vagyok, reméltem, hogy minnél később, mert imádtam vele játszadozni.

*Már nem tudom mióta üldögéltem ott a székemen, mikor megjelent hirtelen Elena. Nem a szokásos módján üdvözölt, de ettől nem fogok neki esni, de azért méricskéltem, hogy nincs-e valami rendellenes vele. Keze az asztal alatt volt, így nem tudtam megnézni az egyetlen dolgot amiben Elena és Katherine különbözik. Katherine rendelkezik olyan gyűrűvel, mint én, hogy nappal is tudjon sétálni. De azért még megpróbálom kiugratni nyulat a bokorból, ha netán átvágnának.*
-Nocsak, nem is számítottam rád itt most. Hogyhogy itt vagy?
*Lódítottam. Ha Elena az, akkor tudom mit fog válaszolni. Ha pedig Katherine akkor ő nem fogja tudni a választ. De azért viszonoztam a csókot, hogy ne tűnjön fel a gyanakvásom.*

Nagyon gyanakvó pillantást vetett rám, talán elvetettem a sulykot az üdvözléssel. Nem akartam már az elején elrontani a játékunkat ezért úgy válaszoltam neki amiből tuti, hogy nem bukhatok le:
-Tudtommal szükséged volt rám vagy nem így van?-kérdeztem miközben mélyen a szemébe néztem és a kezemet próbáltam elrejteni előle.
Reméltem, hogy elhiszi, hogy én vagyok az ő kis Elenája és kedvemre szórakozhatok vele, hiszen mást most nem akartam.Mondd mi újság? Miért vagy itt ilyen bánatos arccal, Stefan?-kérdeztem és leültem a mellette levő székre és egész közel hajoltam hozzá, miközben belekortyoltam az üdítőmbe.

*Hát nem éppen olyan választ adott, amire számítottam. Mintha kibúvót keresne. Katherine az, tuti. De nem mutattam ki semmit még egyenlőre. Belemegyek a játékába még. De nem fogom sokáig tűrni, nem vagyok odáig érte, amiért fenyegeti azokat, akiket szeretek. Ravasz akart lenni, de túl játszotta ezt az egészet, ezzel bukott le előttem.*
-Bánatos arccal? Talán, mert Elenára vártam és nem Rád, Katherine. Túl játszottad a szereped. És egy jó tipp, Elena nem rejtegetné a kezeit... *Mondtam neki teljesen közönyösen.* -Ennyi idő után nem tudsz már becsapni, túl jól ismerlek már... De félre a témát most. Mit keresel itt? *Kérdeztem Tőle teljesen komolyan.*

Sosem értettem, hogy lehet ekkora ünneprontó, az embernek mindig elrontja a szórakozását, dehát így szeretem, nincs mit tenni
-GOndoltam beszélgethetnénk egyet drága Stefan-mondtam neki gonosz mosollyal.
Sose tudtam becsapni, mert mindig tudta hol jár az eszem
-Kivételesen még a kis szánalmas hasonmásom sem érdekel, békés szándékkal jöttem miattad és a bátyókád miatt, tényleg ő hol van?? kérdeztem, mert gondoltam vele izgalmasabb lenne a játékMint a régi szép időkbensúgtam oda halkan Stefannak és csalókás mosolyra húztam a számat. Miért nem lehet minden olyan mint akkor volt? Csak ők és én, olyan jó lenne, de ez az Elena dolog mindent elront, meg kell tőle szabadulnom, minnél előbb, annál jobb.

-Te? Beszélgetni? Nem most jöttem le a falvédőről! Te soha nem szerettél beszélgetni. *Vontam fel az egyik szemöldökömet kérdőn. Katherine csak a zsaroláshoz és csaláshoz ért. Soha nem akart egyezkedni és ahogy sejtem ez soha nem is fog változni.*
-Gondolom a saját útját járja. Akármilyen furcsa is számodra, Damon-nel nem vagyunk összekötve. *Mondtam Neki egyszerűen. De ahogy nézem, nem fogta fel, hogy már semmit nem érzek iránta. A nélküle eltöltött másfél évszázad alatt teljesen kivertem Őt a fejemből.* -Mikor fogod már fel, hogy tiszta szívemből gyűlöllek? *Kérdeztem Tőle negédes hangon.*

-Stefan, Stefan, te miért vagy ilyen karótnyelt? Még én is megváltozhatok nem gondolod?-kérdeztem tőle édeskés hangon.-Veled mindig is szerettem beszélgetni meg úgy általában mindent szerettem veled és még nincs késő, hogy újrakezdjük, ez az Elena história úgyis múló dolog lesz, te is tudod, hogy csakis azért vagy vele, hogy engem kárpótolj, de most itt vagyok, akkor ne egy halandóra fecséreld a drága idődet. Mikor fogod már fel, hogy mi összetartozunk drágám?-kérdeztem tőle úgy, hogy csak mi ketten halljuk

Azért egy kicsit bűnösnek éreztem magam abban, hogy Damon és Stefan annyira utáljál egymást, de úgyis tudom, hogy ők ketten kiegészítik egymást, az érem két oldala-Ha annyira utálod miért változtattad át?? Elvégre akkor már rég megszabadulhattál volna tőle, te választottad őt, és ezt te is pontosan tudod. De nem baj most úgyse miatta, hanem miattad jöttem.-mondtam egyenesen a szemébe.
-Ugyan, Stefan, akkor miért vagy a hasonmásommal, ha annyira nagyon gyűlölsz? Miért nem tudsz megvállni tőlem? Tudom jól, hogy engem akarsz, de akkor miért vagy ezzel a kis szánalmas pótlékommal?-kérdeztem tőle megvetően. És tényleg mérges lettem, mert pontosan tudtuk, hogy hogyan érzünk egymás iránt és én legkevésbé sem gyűlöltem.

-Katherine.. túl régóta ismerlek ahhoz, hogy megváltozz. Tudom milyen vagy, tudom, hogy mindig van hátsó szándékod. Soha nem volt egyetlen egy önzetlen cselekedeted sem. Ne várd tőlem, hogy kedélyesen elcsevegek veled azok után, hogy teljesen felborítottad a nyugodt életemet! *Mondtam Neki közömbös hangon. Már nem tud felhúzni a puszta csevegésével. Már nem tud sem engem, sem Damont úgy irányítani, ahogy akar. Damon csalódott benne, én meg másba voltam szerelmes, szóval ezt benézte.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy utálom. Csupán annyit, hogy nem vagyunk összekötve! De az tesz minket olyan erőssé, hogy védjük egymás hátsóját... tudod milyen az? Jaaa, bocs, te nem. Neked nincsenek ilyen barátaid vagy testvéred. *Kezdett untatni a szövegelése, hogy miattam jött vissza. Engem már nem tudott ezzel átverni. Sőt, nem is érdekelt.* -Katherine! Kettőtök közül Te vagy szánalmas, hogy nem tudod felfogni, hogy vége van!

-Ne feledd Stefan, hogy minden csoda csak két napig tart, egyszer a kis Elena fénye is kialszik és én még mindig tündökölni fogok és akkor majd gondolkozhatsz, hogy mit szalasztottál el, édesem-mondtam neki dühöngve.
Csak nehogy a kis Elena szívébe véletlenül valaki egy karót állítson, vagy halottan vegye észre legközelebb Stefan, mert nagyon idegesít már ez a csaj.
-Na de én nem is pocsékolom tovább a gyerekes hülyeségeidre az időmet, csak gondold át a dolgokat, majd úgyis jelentkezem még, mert ez kettőnk közt még nincsen lefutva-mondtam majd hirtelen nagyon dühösen felpattantam az asztaltól és az ajtó felé vettem az irány. Nem lehet velem csak így szórakozni, csak kerüljek szembe azzal a csajjal, megfizet mindenért annyi szent. Belerondít a játékomba és elveszi azt, akit a világon legjobban szerettem magamon kívül.

-Tudod... előbb kellett volna gondolkodnod. Amikor átkozottul átvágtad Damont és engem... na akkor veszítettél el engem, egy percig sem epekedtem utánad. Sőt, már Damon sem. Szóval két szék között a padlóra estél... *Mondtam Neki közönyösen. Már kezd kissé kiakasztani, hogy nem fogja fel, nem érdekel engem.* -Az legyen a mi gondunk, hogy Elenával hogy oldjuk meg a kapcsolatunkat... téged ne aggasszon. *Majd közelebb hajoltam hozzá.* -Ha egyszer is egy fél ujjal hozzá érsz Elenához, vagy csak megfenyegeted, halott vámpír vagy. *Mondtam Neki halálosan komolyan.*
-Helyes, menj csak, úgyis elég volt belőled mára... *Álltam fel én is a székemről. Na azt hiszem jobb lesz, ha elmegyek Elenához és elmondom neki, hogy Kathrine ismét feltűnt. Már nincsenek titkaim előtte, ez a kapcsolatunk alapja.*