Mistyc vízesés

* Nagyon lassan sétáltam a vízesés felé. Hajamba a szél bele-bele kapott. Illetve minden egyes lépésemnél kissé felugrott, hiszen göndör volt. A korán reggel járt éppen a fejemben. Az, hogy vért ittam és persze, hogy túl sokat. Megfájdult tőle a hasam és apám persze hol is járhatott volna épp reggel, mint ahol én. Meglátott, hogy a hasamat fogom és ide-oda dőlögettek a sok vértől. Ez van, ha valaki túl kapzsi. Ma reggel én nagyon az voltam és ezért ennek megfizettem az árát is. Hasfájás. Apámhoz mentem, aki úgy nézett rám, mint aki mindjárt megöl aztán persze egy jóóó hosszú előadást tartott. Arról, hogy semmit nem változtam. Nem növök fel soha. Még mindig csak a bajt csinálom és az olyat, amit nem kéne. Pont, mint kiskoromban. Én csak vigyorogtam majd a kioktatásom után apám elment és én ide jöttem kicsit friss levegőt szívni. Illetve gyönyörködni a vízesésben. Már elmúlt a hasfájásom közben teljesen és a vízesés szélére sétáltam. Mosolyogva közel hajoltam, hogy lássam, hogyan csillogtatja meg a nap a vizet és hogyan fodrozódik meg a vízeséstől. Egyszerűen gyönyörű volt imádtam nézni a vizet. Egyszerűen megnyugtatott. Miközben elfelejtettem azt, ami reggel velem történt. A mohóságomat és azt, hogy apám kioktatott. A víz szemlélése közben hangra lettem figyelmes. Így arra fordultam lássam ki van ott*

*Ismét az erdőben voltam vadászaton, mert még mindig tartottam magamat a fogadalmamhoz, hogy nem iszok ember vért. Mókusokra, nyulakra és ilyen állatokat cserkésztem be, mint mindig. Elenát nem fogom megcsapolni semmiképpen sem. És ha nyugton akartam maradni a közelében, akkor muszáj volt ezt tennem minden áldott nap. Ugyan nem volt olyan erőben, mint Damon, aki ember vért ivott, de én nem akartam olyan szörnyeteggé válni, min Ő. Én beilleszkedni akartam, amennyire csak tudtam. Ez volt a fő különbség közte és köztem.
Ahogy az erdőt róttam egyre közelebb kerültem a Mystic vízeséshez. Már messziről meghallottam a hangját a kiváló hallásomnak köszönhetően, ami minden vámpírnak megadatott. Nappal is sétálgathattam volna a gyűrűm segítségével, de azért én még mindig éjszakai lény is voltam. Nappal a suli, éjjel a vadászat. Jól összehangoltam az egészet. Éreztem a levegőben egy illatot, ami tutira egy másik vámpíré. Úgy gondoltam, hogy felderítem, így elindultam abba az irányba ahonnan jött az illat. Nem sokára egy szőkeséget pillantottam meg. Nem volt a legjobb bőrben. De nem volt az esetem a csaj. De azért beszélgetni csak lehet vele. Lassan odaballagtam hozzá olyan halkan, ahogyan csak a vámpírok tudnak.* -Üdv! Mi járatban errefele? *Kérdeztem gyanakodva. Semmilyen vámpírban nem tudok megbízni. Damon is kívülről a megtestesült jóság, de belül...menthetetlen, egy csepp emberség sem maradt benne.*

* Ránéztem a fiúra kis mosollyal. Rögtön sejtettem, hogy ő nem ember, hanem ugyanolyan, mint én. Egy vámpír. Láttam rajta kissé meg van törve. Valószínű egy emberi vér fogja. Lehunytam a szemem és sóhajtottam. Emberi vér jó ideig nem fog most kelleni nekem. Egyébként is eléggé furcsálltam, ha egy vámpír ennyire kiéhezik valaki vérére. Eléggé nem volt a toppon, ami azt illteti, bizonyára mert állati vért iszik és nem emberit. Egyetlen vér miatt. Mindegy is, hiszen ez nem az én dolgom, hanem az övé. Kicsit megsértődtem, hogy máris kérdőre von és még be sem mutatkozik. Nem volt egy nagyon csúnya srác, de nem is az,az adonisz főleg ilyen hozzá állással a saját fajtársaiban ennyire nem bízni meg…*
- Ami azt illeti imádom a vízesést gyönyörű és megnyugtató egyébként a nevem Carassy. Te mért jöttél? És ha már nem mutatkoztál be megkérdem.. hogy hívnak?
* Kérdeztem tőle kedves és aranyos hangon nem voltam nagyon harapós, de a bemutatkozás az első mielőtt máris kihalhatom, mint egy bűnözőt. *

*Minden vámpírral elővigyázatos voltam, mert a többségük nem olyan, mint én. A legtöbb képes lelkiismeret furdalás nélkül ölni. Mikor annak idején Katherine vámpírrá változtatott... akkor még képes voltam ölni, de már nem. Megelégedtem Elena vérével, amiből mindig csak annyit veszek el, hogy pont jó erőben tartson engem, de ő neki se legyen tőle semmi baja. *
-Stefan Salvatore. Csak ellenőrzöm, hogy nincs-e itt ártó szándékú egyén. *A legtöbb vámpír éjjel járkál, így én is akkor jöttem. Nem sokaknak adatott meg az a gyűrű, ami Damon-nek és nekem is van.*

*Bólogattam majd sóhajtottam és picit közelebb léptem. Ebbe nem volt semmi, de így könnyebb volt elmondani neki, amit akartam*
- Stefan egy kicsit jobban kéne bízni bennünk-vámpírokban nem mind öl fejvesztve egy kicsit lazítanod kéne. Nem gondolod? –
* Mondtam el őszinte véleményemet egy kicsit eltúlozta a dolgot meg kéne nyugodnia, mert így a stersz elviszi, ha minden vámpírnál azt hiszi, a vér élteti. Igaz én is iszom vért, de nem vagyok a foglya, de kell és neki is kell. Minden vámpírnak kell. Ettől még nem mindegyik kegyetlen gyilkos. Előbb ismerje, meg aztán mondjon, véleményt nem árt ennek a srácnak a lazítás. *

*Hiába volt ilyen kedves, nem tudtam rögtön megbízni benne. Gondolom ő eddig csak bűbájos vámpírokkal találkozott. Hát részemről nincs bizalom első látásra. Nem felejtem el azt sem amikor a kripta vámpírok kínoztak meg...*
-Remek, ha te első meg tudod állapítani, hogy ki jó és ki rossz. Én inkább bizalmatlanul közelítek és aztán pozitívan csalódok... a fordítottját nem igazán csípem...
*Minden vámpírt a vér élteti, így engem is. De túl sok kegyetlen vámpírral találkoztam ahhoz, hogy fajtársaim felé rögtön bizalommal forduljak.*

• Hallgattam majd elmosolyodtam*
• - Nem mondtam, hogy elsőre, de azért egy kicsit túlreagáltad. Mindegy remélem, most már nem nézel vérszomjas fenevadnak. Vagy igen? –
• * Kérdeztem egy kis mosollyal és csipkelődés is volt benne remélem ezért nem haragszik meg rám túlságosan. *

-Hidd el nekem, hogy jobb elővigyázatosnak lenni, mint aztán később bánkódni, hogy lehet jobban kellett volna figyelnem. Saját bőrömön tapasztaltam ezt meg. Már csaptak be csúnyán, szóval... előttem mindenkinek bizonyítania kell. *Mondtam Neki komolyan. Most ezt vagy elfogadja vagy nem, de első nem vagyok senkivel puszi pajtás. Egy dolog, hogy mérhetetlen empátia van bennem, de azért mégis...*

• * Leültem a vízesés szélére és bele tettem a kezem pont jó volt a víz. Ránéztem a fiúra fél szemmel és mosolyogva válaszoltam neki.*
• - Aha, értem, de remélem, most már nem nézel vérszomjas vadállatnak. Gyere, ülj, le nem eszlek meg, de tényleg. -

*Figyeltem, ahogy leült a vízesés peremére. Hát bátor volt az tuti. Én nem szívesen esnék bele a vízbe jelenleg. Sőt, maximum Elenával próbálnám csak ki a vizet. De azért leültem a lány mellé. Nem árt barátkozni, nem árt soha a bajtárs.* -Nos és mióta vagy vámpír? *Pillantottam rá a szemem sarkából. Beszélgessünk már, ha így összehozott minket a jó sors.*

amióta az eszemet tudom tehát röviden amióta megszülettem ilyen vérivó vagyok de gondolom te is azóta vagy vámpír amióta megszülettél vagy nem?
* Kérdeztem kiváncsian és ránéztem*