Damon Salvatore

Alap adatok:
Becenév: Damon
Kor: 167 éves,emberi életét nézve 20-nak néz ki
Születési hely, idő: Mystic Falls,Virginia 1844.március.8
Faj: vámpír
Foglalkozás: emberként katona volt, most csak úgy tengeti az életét, vagyis imádja
idegesíteni a testvérét, Stefant, de ennél egy picit fontosabb Katherine
megtalálása

Család:
Apa: Giuseppe Salvatore,meghalt
Anya: Isabella Salvatore. Nem tudok róla semmit sem.
Testvér(ek): Stefan Salvatore
Egyéb hozzátartozók: Zack Salvatore
Háziállat(ok): nincs.

Jellem:
Nem törődöm, pimasz vagyok. Teljesen ellentéte a testvéremnek, hirtelen haragú és
arrogáns. Kíméletlen gyilkos,aki nem ismer kegyelmet senki iránt, nincsen
bűntudatom sem. Rettentően antiszociális, magának való vagyok. Az egyik pillanatban
bájos, a másikban egy vérengző fenevad, veszélyes vagyok...óvakodj tőlem. Élvezem, hogy
fájdalmat okozhatok, és ott hagyhatom szenvedni áldozataim. Általában
megkapom, amit akarok. Szeretem a nőket,de nem tisztelem őket....
Személyleírás:
Na akkor vágjunk is bele.... Mint láthatjátok hajam sötétbarna. Szemeim kékek, amivel elcsábítom az áldozataim, persze nőkről beszélek. Magas vagyok és alakom sportos. A fekete ruhákat kedvelem. Állandó viseleteim közé tartozik a fekete bőr kabát,és a fekete ing. Más szó rám nincs csak hogy tökéletes,de ezt ti is tudjátok.
Előtörténet:
Egy olasz házaspár elsőszülött fiúgyermekeként láttam meg a
napvilágot Mystic Falls-ban, az 1800-as évek elején. Egy három évvel
fiatalabb öcsém van, Stefan.
Már emberként is bomlottak utánam a nők, én
pedig éles eszemmel és logikámmal kicsapongó életmódommal elértem, hogy
mindenki szeressen. 22 évesen otthagytam az egyetemet édesapám legnagyobb
bánatára, ekkorra már a családfő szemében a kisebbik fiú volt a
kedvesebb.

Stefan és az én kapcsolatom sosem volt felhőtlen, és
akkor még gyengén fogalmaztam. Szinte mindig mindenen
martuk egymást, a helyzet pedig csak tovább romlott, mikor a házunkba
érkezett egy gyönyörű és titokzatos nő, Katherine, akibe mindketten
beleszerettünk. Bár mindketten tisztában voltunk a másik fél érzéseivel,
mégis úgy gondoltuk, Katherine őt szereti jobban. A nő azonban nem
akarta, hogy miatta veszekedjünk. Azt akarta, hogy kibéküljünk
és hármasban éljünk tovább.

Giuseppe Salvatore, az apánk
eltökélt vámpír vadász volt, és miután tudomást szerzett Katherine
kilétéről Stefan vérébe úgy nevezett verbénát juttatott, mely
legyengítette a nőt. Én végig Stefant okoltam, hogy miatta fogták el
nagy szerelmem.

Míg Stefan a békés állatevős vegetáriánus
életmódot választotta, addig én a jól bevált vámpíréletet. Áldozataim
elsősorban fiatal nők, akiket általában nem öltem meg, hogy többször is
ihassak belőlük.

Az emberi vér nagyon erőssé tett, mind
fizikailag, mind pszichésen. Természetfeletti erőm is nagy, még a
vámpírok között is hatalmasnak számít. Képes vagyok alakot váltani, tudom befolyásolni az
időjárást, sőt, az emberek elméjét is tudom manipulálni.

Hogy lettem vámpír? Ezt is muszáj elmondanom.... Na jó a kedvedért mert olyan szépen nézel rám. Amikor elfogták Katherine-t egy éjszakán, akkor Stefan és én meg akartuk állítani a kocsit, amin elvitték szerelmünket. De mielőtt még elvitték volna, apánk lelőtt mindkettőnket. Nem haltunk meg, mert mindkettőnk szervezetében ott volt Katherine vére. Ezután másnap már mindketten vámpírként ébredtünk fel, és Emily adott nekünk egy-egy napfénygyűrűt. Én nem akartam Katherine nélkül élni, ezért elhatároztam, hogy nem fogok emberi vért inni, hogy az átváltozásom ne teljesüljön be, és meghaljak. Aztán az öcsém meglátogatta az apánkat, de fogalma sem volt róla, ahogy nekem sem, hogy ő lőtt ránk. Elkezdtek verekedni. Apánk ismét meg akarta őt ölni, de Stefan gyorsabb volt, és az apánk elkezdett vérezni... Stefan persze, megkívánta a vért. Ő teljesen átváltozott... Majd hozott nekem valami csajt, hogy igyak belőle, mert hogy milyen jó lesz együtt vámpírnak lenni. Azzal tudott csak rábeszélni, hogy biztos Katherine is ezt akarta volna.

A mai napig haragszom rá, mert még mindig úgy gondolom, hogy ő véget kapták el. Elhatároztam, hogy vissza hozom Katherine-t a másvilágról. Stefan öcsikém megismerkedett egy lánnyal... Egy ember kis csajjal.. A neve Elena Gilbert, aki kiköpött mása az én imádott Katherinem-nek. De csak a külsejük egyforma...A belsőjük nagyon különbözik. Míg Katherine gonosz, de jól áll neki. Elena maga a meghitt jóság. Stefan öcsém nem nézi jó szemmel, hogy megkörnyékeztem a lányt. Elena legjobb barátnője Bonnie, aki valamilyen okból kifolyólag, nem bír engem... Kis boszorkány. Mondjuk én sem vagyok érte oda. Elenának van egy fiú testvére is. Ahogy jobban megismertem Elenát, jobban felkeltette a figyelmem, Stefan bánatára... Először nem tekintettem rá máshogy, csak úgy mint Katherine hasonmására, de ahogy telt múlt az idő, az érzelmeim felkavarogtak. Mert akármennyire is vagyok én kemény vámpír még azért nekem is vannak érzelmeim, a gonoszságon kívül..Bír jegyzetelni kedves? Akkor mondom tovább. Szóval ott tartottam, hogy felkavarodtak az érzelmeim. Egy szóval én sem tudom mit érzek Elena iránt. Valamilyen szinten féltem őt.

Nem tudom miért, úgy hogy ezt ne is kérdezd. Van benne valami, amit szeretek benne, de néha ő is elviselhetetlen tud lenni. Sok mindent átéltem már, úgy hogy tapasztalt vagyok nők terén. De nálam mindig is Katherine volt és lesz az első nő. Lehet azért vonzódom Elenához, mert annyira hasonlít a külsejük, mintha ikrek lennének, pedig nem is egy korból származnak. Hát még mit mondjak? Kiről vagy miről nem beszéltem még kegyednek? Nem mondok semmit, hiába akarna tudni még valamit.. Ennyiből meg tudta ki is az a Damon Salvatore.
Példajáték:
Tűztánc Marina Neille
/Kicsit késett, de ezt Zahrának elnézem. Ő nem volt a
pontosság embere. Egy padon ültem, és néztem, ahogy a gyerekek a
játszóterem hintáznak és homokoznak. Egyedül voltak. Ilyenkor kérdezem
én, hogy hol vannak a szülők. Na mindegy, nem az én dolgom volt. Hátra
dőltem a padon, és megigazítottam a hajam. Mikor Zahra a szememre tette a
kezét, egy kicsit megrezzentem. Nem számítottam rá, hogy így meg fog
lepni. Nagy erőben volt, hisz csak úgy felrántott a
padról. Megöleltem, hisz már nagyon régen láttam őt. Csak a fényképeken
láttam, amiket a levélhez kapcsolt, és úgy küldött el nekem. Nagyon sokat
nem változott. Bőrszíne még mindig az a szép kreol, amit mindig is úgy
irigyeltem tőle. Haja egyenes, és a nap ha rásütött, csak úgy csillogott, és
tipikus nem festett fekete volt. Szemeim megcsillantak, mikor
megláttam, hogy ő benne is benne vannak ugyan azok a gyerekes, és mégis
vad ötletek, mint hogy például hintázzunk együtt. Találkozásunk
legelején, mármint mikor legelőször találkoztam vele, sosem gondoltam
volna, hogy ilyen jóba leszünk. Elnevettem magam, majd én is belepréseltem
magam a hintába. Ez furcsa volt, hisz egy 22 éves csaj, nem igazán szokott
már hintázni, de azért megtettem./
-Én is nagyon rég láttalak Zahra. A képek alapján, amit küldtél, nem sokat változtál. A bőröd mindig ugyan olyan szép színű, mint amit egykor megirigyeltem. Emlékszel?
/Kérdeztem, majd be nem állt a szám és elmondtam neki az igazat./
-Hát apámmal sosem békélek meg. Tudod írtam neked, hogy kényszer házasságba
akart bele erőszakolni engem. Akkor elutaztam, és azóta is utazgatok, de
itt úgy tervezem, hogy veszek egy házat, mert a hotelben nem sokáig
tartogathatom Jerry-t. Jerry a kutyám, még mielőtt félre érted. De mesélj
te. Mi van veled? Olyan régen hallottam rólad.
/Mondtam, majd mikor megálltak a hinták, húztam Zahrát csúszdázni./
-Ha már itt vagyunk, érezzük jól magunkat.
/Mondtam, és lecsúsztam./